Egy éve van hogy Ludika nevezetű cicám meghalt.Most ennek emlékére egy verset teszek be:
(LE VAGYOK GYŐZVE...)
Le vagyok győzve, (győzelem ha van)de nincs, akinek megadjam magam.
Úgy leszakadtam minden más világról,
ahogyan lehull a gyümölcs az ágról.
Szurkálnak, óvnak tudós orvosok,
irnak is nékem, én hát olvasok.
S „dolgozom”, imhol e papírhalom -
a működésben van a nyugalom.
Én állat volnék és szégyentelen,
nélkületek, kik játszotok velem -
Köztetek lettem bolond, én a véges.
Ember vagyok, így vagyok nevetséges.
1937. október
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése